„Nemes maga viseletű embereknek kellemetes társalkodás végett való Egyesülete”

Az MTA Könyvtár és Információs Központ idén már harmadszor kapcsolódott a Múzeumok Éjszakája népszerű programjaihoz. Mottóként ezúttal a ‛Tegyék meg tétjeiket!’ felkérés szolgált: vendégeink egy éjszakára tagjai lehettek a Széchenyi István alapította Nemzeti Casinónak. A témaválasztás apropója, hogy az Akadémiai Könyvtár őrzi a Casino egykori könyvtárának köteteit. Nagy túlélők ezek a könyvek, hiszen bár a gyűjtemény legértékesebb darabjai, a II. világháború elől a Parlament pincéjébe menekített kötetek elpusztultak a tűzvészben, szerencsésebb társaik ma is kézbe vehetők. A megmaradt könyvek is magukon viselik azonban a történelem nyomait: golyóütötte lyukakat a kötéstáblán és a lapokon, sőt alkalmasint golyódarabokat könyvtestekbe fúródva.

 

 

Ne gondoljuk azonban, hogy az Akadémiai Könyvtár csupán egy könyvkiállítással várta látogatóit a Múzeumok Éjszakáján, még ha ezek a kötetek most először voltak is láthatók a nagyközönség számára. Kézirattárunk szakértőjének köszönhetően a tárlókban szintén helyet kaptak eredeti kéziratok, pl. Széchenyi István végrendelete, naplói, levelei, vagy a Casino eredeti ex librise. A Nemzeti Casino születését, működését, sorsát a Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményének kutatókönyvtárosai , valamint a Casino könyvtárának fiatal kutatója mutatták be, végigvezetve több száz érdeklődőt az Ybl Miklós tervezte bérházból lett könyvtárépület olvasótermén, sőt a szerencsés VIP-regisztrálókat a pincetermeken, raktárakon is. A történeti áttekintésen túl a túrákon az éberen figyelő látogatók érdekes információmorzsákat szedegethettek össze pl. arról, milyen viszontagságok után kapott szolgálati lakosztályt Arany János az Akadémia palotájában, s hogyan őrzi ennek emlékét Ártatlan dacz című verse, de bepillanthattak a kútba is, melyet a könyvtár Duna szintje alatti raktárában rejteget egy unatkozó lengyel építőmunkások emelte téglaházikó.

 

 

Érdekes, ugyanakkor tudományos igényű előadásokat hallgathattak azok, akiket a Nemzeti Casino elméleti koncepciója is érdekelt: Dr. Velkey Ferenc, a Debreceni Egyetem Modernkori Magyar Történeti Tanszékének egyetemi docense Nyitottság és exkluzivitás – A pesti Nemzeti Kaszinó és az alapító elit-koncepciója címmel tartott előadást. Akik pedig Széchenyi Istvánt mint magánembert kívánták megismerni, Dr. Fónagy Zoltán, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársának előadását figyelhették érdeklődéssel: “Egy igen számos család főnöke vagyok.” Széchenyi István mint apa és mostohaapa címmel.

 

 

Azok a látogatók, akik szerencsésen felvétettek a Casino tagjai közé, bebocsátást nyertek a könyvtár dunai panorámás konferenciatermébe, amely erre az éjszakára valódi kaszinóvá avanzsált: a vendégek korabeli lapokat olvastak, játékasztalok mellett diskuráltak, a kártyamesterek écartézni tanítottak, az írástudorok pedig csinos betűk formálására okították a valódi tinta illata és a míves tollforgatás iránt vágyat érzőket.

 

 

Akit nem vonzott a kaszinóterem félhomályos eleganciája, az az előszobában és a kis budoárban próbálhatta magára Széchenyi korának elegáns ruhakölteményeit, s kedve szerint szelfizhetett is a legnagyobb magyarral. Azok, akik tökéletes frizurával szerettek volna pózolni a biedermeier dresszekben, a földszinti fodrászszalonban bodoríttathatták tincseiket az Erzsébet Királyné Szépészeti Szakgimnáziumának  fodrásztanoncaival.

 

 

A kaszinó hangulatához hozzátartozott az a kis műhely is, ahol retikült készítettek, gyöngyöt fűztek és csipkelegyezőt hajtogattak az ügyesebb kezű vendégek, néhány apró kiegészítővel téve teljessé a ruha és a frizura varázsát s az időutazást.