Open Access (nyílt hozzáférésű) könyvek a De Gruyter Kiadótól.

The Eurasian Triangle

Russia, The Caucasus and Japan, 1904-1945

A kötet francia és japán szerzői a XX. századi nagypolitikát, nemzetközi kapcsolatokat kutató történészek számára is kevéssé ismert, feltáratlan kérdés bemutatását állították vizsgálódásuk középpontjába. A könyvből képet kaphatunk az évszázadok óta nagy birodalmak (Oroszország, Oszmán Birodalom, Perzsa Birodalom) ütközőzónájában élő, függetlenségre törekvő kaukázusi népek és Japán geopolitikai realitáson alapuló, az Orosz Birodalommal, majd a Szovjetunióval szembeni, 1904 és 1945 közötti együttműködéséről. A mű újabb adalékkal szolgál egyrészt annak alátámasztására, hogy látszólag regionális konfliktusok mögött rendszerint globális vonatkozások is felsejlenek, másrészt pedig annak igazolására, hogy a geopolitikai érdekeket, törekvéseket nem befolyásolja az egyes birodalmak belpolitikai rendszereinek jellege. A szerzők orosz, amerikai, brit, francia, japán és grúz levéltárak dokumentumaira támaszkodtak kutatásuk során.

Kuromiya, Hiroaki és Mamoulia, Georges. The Eurasian Triangle, Russia, The Caucasus and Japan, 1904-1945. Berlin, Boston: De Gruyter, 2019.

Russia in the Reign of Aleksei Mikhailovich

A kötet egy hivatalnoknak, Grigorij Karpovics Kotosihinnek I. Alekszej cár Oroszországáról készített leírásának kritikai kiadását tartalmazza. Jelentőségét egyedisége adja. A könyv műfaja (országleírás) nem volt elterjedt Kelet-Európában, és nem készült orosz nyelven ehhez fogható komplex ismertető a korabeli Oroszországról. Kotosihin kalandos életet élt. Már hivatalnokként kapcsolatban állt országa akkori legnagyobb ellenségeinek egyikével, a Svéd Királysággal, amely államnak egy diplomatán keresztül rendszeresen adott át bizalmas információkat. Büntetőügyekben való felelősségre vonása elől és személyes konfliktusok miatt 1664-ben a lengyel-litván államba, később Svédországba menekült. A forrás keletkezése annak volt köszönhető, hogy Svédországban felkérték Kotosihint egy az orosz állam működését bemutató munka megírására. A munkából képet kaphatunk az állam kormányzatáról, a cári udvar, a kormányszékek működéséről, a szokásjogról, a diplomácia szervezéséről és a hadszervezet felépítéséről. A szerző teljességre és a valóság bemutatására törekedett, utóbbi törekvését a forráskritika alapján alapvetően siker koronázta. A mű felbecsülhetetlen értékű történeti forrás.

Kotoshikhin, Grigorii Karpovich és Poe, Marshall. Russia in the Reign of Aleksei Mikhailovich. Berlin, Boston: De Gruyter, 2015.

The Electrification of Russia

1880-1926

A könyv Oroszország villamosítási programjának technika- és társadalomtörténeti szempontú áttekintését tartalmazza. A szerző arra a kérdésre keresi a választ könyvében, hogy minek volt köszönhető a rendszerenként eltérő ütemben zajló villamosítás, mely tényezők segítették elő, és melyek hátráltatták azt a bolsevik hatalomátvétel előtt, illetve azt követően. Lenin szerint kommunizmus = szovjethatalom + villamosítás. A képletből következik, hogy a Szovjetunióban (amelynek rendszere önmagában modernizációs kísérletként értelmezhető) kezdettől fogva kiemelt állami feladatként kezelték a villamosítást, a szocialista társadalom kialakításának fontos eszközeként tekintettek rá. Az első átfogó villamosítási terv (GOELRO) száz villamos erőmű építését irányozta elő. Ezzel szemben az utolsó Romanovok idején a vas- és acéltermelés és a vasútépítés élvezett prioritást. A NEP korszakában a versengő kivitelezési koncepciók közül az iparosítást elősegítő, nagyobb, regionális elektromos alállomások létrehozásának terve mellett döntöttek. A program végrehajtása e központosított államban lehetetlen lett volna a kormányzat és az államapparátus szervezése és támogatása nélkül. Ez a pártfogás hiányzott az 1917 előtti korszakban, aminek okán nem egy egységes rendszer kiépítése, hanem elszórtan, egyes városok, térségek villamosítása kezdődött el.

Coopersmith, Jonathan. The Electrification of Russia, 1880–1926. Ithaca: Cornell University Press, 2016.